Szerepek a Yuppiban, avagy milyen MenőManónak lenni

Emlékezés a Yuppi Tábor 2015. jún. 25. – júl. 4. közötti Kamasz Diabétesz táborára

Írta: Máthé Boti íjász menőmanó

Mi, menőmanók, nagyon furcsán működünk. Valami Yuppi varázslat lehet. Először is, minden reggel meg voltam róla győződve, hogy viking vagyok. Az utolsó vikingek egyike. De nem akármilyen, izzott véremben az íjásztehetség. Odin hangját is hallottam, azt mondogatta a nagy tudást tovább kell adni. Nem tűnhet el sem az íjásztehetség, sem nagy hagyományunk, a rúnafestés. Nem is kellett a kis tanoncokat sokat noszogatni. Csak úgy röpködtek a nyílvesszők cselesebbnél cselesebben. Volt aki fa mögül célzott ügyesen, volt akinek csónakból himbálózva sikerült a céltáblát eltalálnia. Olyan is volt, aki mozgó céltáblát vagy éppen lufit trafált el. Egész délelőtt sereglettek ifjú harcosok és harcoslányok a lőpályára gyakorolni.

De ahogy elérkezett a délután, mintha álomból ébrednék, máris nem viking voltam. Ritkán voltam önmagam. Folyton mintha valaki bőrébe pottyantam volna. Egyik este például biztosra vettem, hogy nem vagyok más, mint Skrillex a világhírű DJ. Be is pakoltak a keverőpult mögé, hadd tegyem én a zenét. Óriási volt a buli, fáradhatatlanul rótta a tábor szinte 100 lakója a port. A tábori táncot is eltáncolták néhányszor. Felbukkant Selena Gomez és Justin Bieber is egy-egy manóba bújva, de ugyanúgy teljes valójukban.

Voltam más is. Egyszer elképesztő tánctehetség szállt meg és minden arra járót tanítani akartam. Volt is sok gyerek, aki tanulni akart, le is lopták hamar a technikáimat. A legviccesebb talán a “cocalar” szerepem volt, csak úgy köpködtem a magokat és a tekervényes román tájszólást. Estére az egész házat megszállta a szerep, több mint egy tucat cocalarral mentünk vacsorázni.

A legjobb szerepem azonban mégiscsak az önkéntesség volt. Egész hétig tartott és ebben a szerepben örvendtem leginkább minden mosolynak és apró sikerélménynek melyet szerezhettem. Ebben a szerepben ismerhettem meg seregnyi gyereket, akik újra elhitték, hogy gyerekek. Ebben a szerepben ismerhettem meg sok más önkéntes szerepet öltött hétköznapi személyt, akik ugyanolyan jók voltak hozzám, egymáshoz és a gyerekekhez is. Köszönöm minden táborozónak a nagyszerű táborozást.