Tiéd a színpad

Írta: Máthé Boti, fotós manó

Közeledik a tábor vége, de hátra van még egy hatalmas kihívás a tábor lakóinak. Fellépni a tábor színpadjára és közel 100 kíváncsian figyelő szempár előtt előadni egy saját produkciót. Két teljes programblokknyi készülődési idő állt minden ház rendelkezésére előállni bármilyen saját ötlettel, amit elmesélhetnek és amivel elszórakoztathatják a közönséget, megmutathatják tehetségüket vagy ellőhetik tábori vicceiket.

Hatalmas sürgés forgás, izzó ötletelés és pörgő készlet-előkészítés folyt a felkészítő blokkok alatt, hogy mindenki magabiztos lehessen az utolsó esti programra.

El is jött a bizonyos utolsó este, vacsora után betódult a tábor teljes lakóssága, manóstól, kamaszostól a nagy csarnokba és házanként helyet foglalt a nézőtéren. Két elegáns bemondó-manó vezette fel az estét és következtek is a produkciók.

A közönség először egy tehetség-kutató versenyt láthatott rajzolással, csoportos tánccal és énekléssel. Volt ezután tábori öltözékeket felsorakoztató igényes divatbemutató. Ezt követte egy nagyon poénos szimfónia mindenféle humoros hangszerrel (többek között egy fejét falnak ütögető sisakos karakter is). A poénból csak annál több volt a fiús házak bolondos és hangos előadásaiban, amely a tábor napjait parodizálta.

A sok látványos és poénos előadás között azonban volt egy, mely rövidségében és egyszerűségében szinte elveszett. Ez a 2-es lányos ház lakóinak volt a produkciója, és volt alkalmam végig nézni nemcsak az előadásukat, hanem a teljes készülődést is. Ők is mindenféle bolondos ötlettel indították a fejtörést, de végül egy nagyon szép előadásban állapodtak meg, feláldozva a vicces oldalából. Előadásuk a barátságról szólt, tábori tevékenységeken keresztül mutatták meg, hogyan segít egy barát.

Úgy gondolom ezek az előadások sokkal nagyobb színpadot érdemelnek sokkal nagyobb nézőközönséggel, mert bár gyerekek játéka volt mindössze, megmutatták azt az önbizalmat és azokat az értékeket melyeket a tábori egy hét alatt tanultak meg.