1. nap, gyalog-galopp

Megérkeztek! 35 meglepődött, néhol ijedt, de alapvetően kíváncsi szempár néz velünk szembe. Aggódó szüleik is elkísérték őket, esetenként nehéz a búcsúzás. Van olyan, akinek ez élete első tábora.

1-es ház, a nagylányok

...és a kisfiúk a hármasban

Fülci szerint oda jutottunk, hogy ha valahol két tányért összeütnek, arról már blogot vezetnek az emberek. Amitől ez a blog mégis különleges tud lenni, az maga a nem szokványos normalitás, amellyel megpróbál egy amúgy, a környezetünk által furcsának ítélt helyzetet bemutatni, szavakba önteni és a main picture-be bevonni. Mert sokszor nem vagyunk képben.

Körkép

Annak ellenére, hogy a cukorbetegség népbetegség, rá kellett jönnöm – és ezzel talán nem vagyok egyedül – hogy rengeteg olyan, a betegséghez kapcsolódó információ van, amit eddig nem tudtam, vagy másképp gondoltam. Mennyi most a cukrod? Hánykor adod be az inzulint? Hány gramm szénhidrátot szoktál vacsorára? Ezek, és hasonló kérdések röpködtek fejünk fölött az első nap során, melyet immár teljes létszámban, tinik és önkéntes felvigyázóik, együtt töltöttünk a Yuppiban.

Ismerkedős 1

Első mozzanatként kötelező volt a mobilokat és egyéb elektronikus kütyüket a szülőkkel hazaküldeni, vagy egy hétre raktárosaink gondjaira bízni. Ezek után a tartalék mobilokat is elkoboztuk 🙂 Néhányan, főleg a gimnazisták finoman megjegyezték, hogy túl sok itt a szabály, amihez főleg nekik, a C azaz Connected generáció tagjainak nehéz konformálódni. Megnyugodhatnak, ez nekünk, az X és az Y generációkhoz tartozóknak sem egyszerű. Egyeseknek a nikotinszintje, másoknak a facebook-szintje esik le, naponta többször.

Ismerkedős 2

Önkéntest próbáló feladat nemcsak a félóránként ránk zúduló fáradtsághullámokkal megküzdeni, de mi lennénk az ösztönzők, a játszótársak, a nagytesók és élménygenerálók is egyben. Mi azért vagyunk, hogy Ők jól érezzék magukat. Hierarchiák nélkül együtt kincskeresünk és Indiana Jones módjára fedezzük fel a tábor területét Attival, Henivel, Nócival, Lacival és a többiekkel.

Águcságá-búgucsigá

mindenki elvan

A mai nap még barátkozós, ismerkedős volt. Nekünk is még szokatlan, igyekszünk megjegyezni hogy mi a normálérték (természetesen a dokimanók ügyelnek erre, de azért nekünk sem árt tudni), kinek van szüksége szőlőcukorra, vagy esetleg több bátorításra. Van aki szerényebben, van aki magabiztosabban, és aki egész nagyszájúan – de jókat nevetünk.

Indiana Jones, Sámánok Földje állomás

még mindig van 3 óra a takarodóig...