2. nap, Hajráááá, meg tudod csinálni!

Nekem az evezés tetszett a legjobban, és nagyon jól esett, hogy először nem mertem átmenni az akadálypályán, de a többiek bíztattak“.

A Dumaházban már mindenki pizsiben van, bent a házban ülünk pokrócokon, a földön gyertyák égnek. Átbeszéljük, hogy mi is történt velünk aznap.

Anci papírból kivágott csillagokat osztogat, erre írjuk vagy rajzoljuk rá, hogy mi esett számunkra a legjobban a mai nap folyamán. Nekem az, hogy a tábori posta jóvoltából kaptam levelet a házamhoz tartozó egyik táborozótól. Megköszönte a sokmosolyt

Nagyjából így néz(ett) ki a napi program (a piros csapaté), reggelenként a Rózsaszín Párduc, a Pink Panther zenéje ébreszt bennünket:

7:00

Zenés ébresztő

7:30

!!!         cukormérés

8:00

Reggeli

8:30

Takarítás

9:00

Gyülekező

9:10

“P íjászat 1.

10:30

Tízórai

11:00

“P evezés 1.

12:20

!!!         cukormérés

12:50

Ebéd

13:40

Csendes pihenő

15:00

“P mászás 1.

16:20

Uzsonna

16:40

“P zene

18:00

!!!         cukormérés

18:30

Vacsora

19:00

Szabadidő

19:30

Számháború

21:00

PV, Traccsparty

21:30

Fürdés, !!! cukormérés

22:15

Dumaház

23:00

Lámpaoltás

02.00

!!! éjszakai cukormérés

Most fél egy van, a táborozók alszanak, az éjszakai ügyeletes orvosok és manók őrzik álmaikat. Fennt a manópihenőben közben folyik a japán activity. Ma elkezdődtek végre a foglalkozások.

Ha egy mondatban kellene összegezni az első teljes programos nap hozadékát, talán ez lenne: mindenkinek sikerült mászni, evezni, lovagolni, vagy épp fotókörön különlegeset alkotni, még azoknak is, akik féltek vagy visszahúzódtak az elején.

Ez igen!

Alapkoncepció a pozitív megerősítés, aminek első gyümölcseit már be is gyűjtöttük. Kiderült, hogy bármelyikük be mer ülni a kenuba, tud bekötött szemmel akadálypályán ügyeskedni, nem fél lóra ülni vagy épp színházi tehetségéről tanúbizonyságot tenni, csak a többiek bátorítására, éljenzésére, drukkolására, megértésére, és főként elfogadásra van szüksége.

nem is olyan félelmetes

 

így (is) segítjük egymást

Az egyes foglalkozások egy kerettörténet köré épülnek, a kenuzók például két vízi törzsre oszlottak.

A színház műhely fantázia-játékkal indult. Elképzeltük, hogy milyen bútordarab szeretnénk lenni, majd a választott tárgyaink formáját és alakját magunkra öltve berendeztük a képzeletbeli szobánkat. Fontos a belerázódás; először megtanultuk betölteni a teret, próbáltunk idomulni egymás személyiségéhez, majd konkrét történeteket adtunk elő, teljes kosztümációban. A lecsavarható szarvú unikornis, illetve Amália, a szivárvány nyolcadik színét kereső biológus lány történetei igazán nagy tetszést arattak.

Sok támogató és jóbarát segítségével egész komoly kis színházi raktárat sikerült felszerelni...Köszönet érte!

Mászni sem egyből a mászófalon kezdtünk. Előbb a csoprtkohézió kialakítása, a beülők, karabinerek helyes használatának megtanulása élvezett prioritást. Legfontosabb, hogy folyamatosan odafigyeljünk magunk és társaink biztonságára.

csak óvatkán

A napi négy foglalkozás után, mely négy színcsoportban zajlik párhuzamosan, este jön a közös játék. Szerencsére jó nagy területet vehetünk ígénybe, ami valóban izgalmassá tette a nap egyik fénypontját, a számháborút.

Taktikai megbeszélés, indul a számháború!

Játékszabályok: bár számháború a neve, ezúttal nem számokkal játszottuk. Kapsz egy homlokra rögzítendő, három jelből álló cetlit, az “ellenséges” csapatban játszó társadat próbálod kiejteni. Ha sikerül kifürkészned és hangosan kimondanod a jeleit, az illető kiesik. Természetesen kérhet új táblácskát, senkit sem hagyunk ki a buliból!

Hal, csillag, körte, megvaaaagy!!!!

Lehet cselezni is, hogy ne lássák a jeledet 🙂

Hajrá sárgák!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!