1. nap, avagy a lovagok föld körüli útja

Irta: Máthé Boti – fotós manó

Ezt az augusztusi ködös reggelt a Yuppi tábor megnyitója követte. Fel is bukkantak az első gyerekek, a manók közt apró ujjongások voltak hallhatóak, mint például „Jujj, de aprók!” vagy „Milyen aranyosak!”. A gyerekeket többnyire szüleik kísérték el a táborba, és kicsit aggódtak, hogy mi történik csemetéjükkel a következő egy héten. A manók aggódás helyett mint hatalmas gépezet intézkedtek a gyerekek kényelembe helyezéséről. Megszabadították őket csomagjaik és technológiai eszközeik súlyától (ez utóbbi esetében a tábor teljes idejére), a doki manók pedig kérdésekkel bombázták a szülőket és gondoskodtak a gyerekek jövőbeli biztonságáról.

A korábban érkezők a többiekre várva névtáblákat készíthettek maguknak, tízóraizhattak és sportjátékokat játszhattak a menő manókkal. Amint lejárt az érkezésre kiszabott idő, a vezetőségi manók illedelmesen, de vicces határozottsággal elköszöntek a szülőktől, jelezve, hogy most már átveszik a manók a gyerekek felügyeletét.

Következett az első cukormérés majd ebéd adagolás, ami így elsőre kissé zavarosan, de szerencsére problémamentesen ment. Ebéd után pihenő jött, ami során a manók összedugták kobakjaikat és összeesküvést szőttek, hatalmas dolgokról, melyek pár órán belül el is lepték a tábort.

Előtte azonban ismerkedés volt, a gyerekek négy színcsoportba szerveződtek, és játékok tömkelegét játszhatták a manók irányításával. Volt köztük névtanulós, halk meg hangos, ügyes és gyors, amely feladatokat a résztvevők nagyon hamar és találékonyan teljesítettek.

Uzsonna után a tábor népe világkörüli utazásra indult a tábor kicsinyke területén belül. Elmehettek Indiába kikapcsolódni, Olaszországba asztalt teríteni, Hollywoodba beöltözni, Spanyolországba táncolni, Kínába, kínai módon, a lehető legolcsóbban, azaz ingyen, fotót készíttetni, de meglátogathatták a román halászokat és a magyar huszárokat is. Minden országból kis térképükre zászlót gyűjtöttek, és igyekeztek a tábori világot minél hamarabb bejárni, hatalmas sikerrel. Erőfeszítéseikért mindannyian egy kulacsot kaptak jutalmul, hogy a táborban soha ne kelljen azon gondolkodniuk, mit tegyenek szomjúság ellen.

A gyerekek izgalomtól megéhezve mentek cukormérésre, majd vacsorához. A vacsorát egy délceg dobos szakította félbe nagy ricsajjal. Nem más, mint a királyi kancellár érkezett vele, aki kihirdette Arthur király és Sir Lancelot érkezését, akik a népet szerették volna megnézni. De a nép biza nem ért rá a királyt várni, nyár lévén sok dolog van ilyenkor a földeken. Ezért a gyerekeket kértük meg, hogy elmenjenek a hatalmas királyi vásárba, és jókedvükkel szolgálják az érkező királyt. Nem kellett őket sokat noszogatni, mentek hát jósnőhöz jövőt kérdezni, szomorú bohóchoz viccet mesélni, medvetáncot járni, bohócsapkát lopni, szagokat kitalálni, lovagi módon teríteni tanulni és egyéb állomásokhoz. Türelmetlenül és hitetlenkedve várták a királyt, aki a program végére végre megérkezett. Meglepődött a gyerekek ügyességén, ezért úgy döntött, hogy mindenkit lovaggá avat. Lovagi ajándékként pedig mindenki egy Yuppis sapkát kapott, hogy a tűző nap miatt se kelljen többet aggódniuk.

A nap a végéhez közeledett, az immár lovagi gyereksereg fáradtan vonult házacskáikba. Pótvacsora és tusolás után házankénti esti beszélgetés következett, ahol játékosan feleleveníthették a napi történteket. Újabb cukormérés, majd lámpaoltás volt. Az alvó gyerekek álmát éber manók és ugrásra kész doki manók ügyelték.